Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Kútmúzeum Orosházán, TájGazda

Nem véletlen a katonás rend az orosházi kútmúzeumban. Katonás rend uralkodik az orosházi Tas utcai szivattyúházban, amely tizennégy esztendővel ezelőtt befejezte működését, és már nem a víz szolgáltatása,

hanem a víz szolgálata a feladata. Azóta nem szakemberek járnak ide dolgozni, hanem vendégek nézelődni. Azóta nem üzemvezető irányítja itt víz útját, hanem egy nyugállományú katona alezredes kíséri körbe a vendégeket. Mert az országban is kuriózumnak számító kútmúzeum itt, a használaton kívüli szivattyúházban rendezkedett be. A múzeumot Kiss Horváth Sándor, a nemzetközi Szent György Lovagrend tagja, Podmaniczky-díjas helytörténész volt a kútmúzeum megálmodója és létrehozója. A műszaki kiképzést kapott katona – harckocsi technikus volt – szolgálati ideje alatt körbejárta az országot. Tata, Baja, Szabadszállás, Mezőtúr voltak katonaállomásai, végül Orosházán is katonáskodott. Mindig, mindenhol gyűjtögette a helyre jellemző tárgyakat, mindig érdekelte, hol is van éppen a világban. Nyugállományba vonulása után ambíciói nem hagyták nyugodni, és immár teljes erejével, és seregnyi szabadidejével kezdett el foglalkozni az orosházi helytörténettel. A kutak véletlenül kerültek érdeklődésének homlokterébe, akkor, amikor 1983-ban tudomására jutott, hogy a Könd utcai víztornyot el akarják bontani.
Ment a tanácsházara, kereste az illetékeseket, hogy ne bontsák el ezt a gyönyörű műemlék víztornyot, hanem adják oda neki, majd ő hasznosítja. Nem a világba beszélt, már akkor motoszkált benne egy vízszolgáltatással kapcsolatos gyűjtemény összeállítása, aminek ez a víztorony lenne az otthona. Mivel alapvetően műszaki ember volt, mindig, minden érdekelte,  egyszerűen összeadódott benne helytörténeti érdeklődése és a víztorony nyújtotta lehetőségek. Akciója sikerrel járt, majdnem húsz évig a víztoronyban volt a múzeum, 2002-ben került át a Tas utcába. Azért mert kinőtték a víztornyot, ez a szivattyúház pedig befejezte a működését, mert megoldódott a környező magas házak vízellátása a szivattyúház nélkül is. Itt már sokkal több helyük lett, itt már szépen el tudta rendezni a kiállítás anyagát. Az első nagy egységben a vízhordó eszközöket gyűjtötte össze. Középen van egy Norton szivattyú, körülötte vízhordó edényeket láthatnak. A ceglédi kantát, kancsókat, fa csobolyót, amelyik azért volt praktikus, mert hűvösen tartotta a vizet a nagy melegben is. A kiállítás mindig valamilyen nagyobb, vízzel kapcsolatos egységet fog össze. A másodig nagy egység a mosáshoz kapcsolódik. Itt megvan minden olyan eszköz, amiket nagyanyáink használtak a ruhák kézi mosásához. Fateknő, mángorló, szappanfőző eszköz, kékítő tartó edény, öblítő edény. A kékítő a mai öblítőnek felel meg, szép halványkék árnyalatot kapott tőle a fehér ing, és finom illata is lett. A locsolóeszközök középpontjában egy légkamrás Norton kút került, mert a kertészetekben ilyeneket használtak locsolásra. Egyébként sokféle locsoló, vödör is látható itt.
A kútásás eszközeivel a nem túlságosan mélyen lévő vizel érhetőek el. Az ásott kutak jellemzően a puszták közepén található gémes kutak és a családi házak udvarán álló vödörrel működő kutak. Kútásáskor a kútásó tulajdonképpen leépítette magát a víz szintjéig. Az ásás legfontosabb eszköze az árkus volt. Ez lécekből összeállított körülbelül egy, másfél méter magas, kör alakú támasztó eszköz. A földet kitermelték az árkus által védett területből, majd kivették az eszközt és kúttéglával körbefalazták azt a részt. Aztán ástak tovább lefele, majd újra falaztak. Így haladtak lefele, amíg vizet nem találtak.
A múlt század közepén a fürdőszobák tipikus berendezési tárgyai a fatüzelésű vízmelegítő, öntöttvas kád, vécé és mosdó. Akkoriban ilyeneket használtak. És van itt még egy korabeli, áram nélkül működő mosógép is. Ennek a fahordónak a fedőjéhez tekebábukat függesztettek alulról, kívülről pedig egy hajtókart szereltek, ami ezeket a bábukat mozgatta. Ezzel a benne lévő ruhákat csavargatta, feltekerte, hozzádörzsölte a hordó széleihez, így mosta ki. Kemény fizikai munka volt a „gépi” mosás.

Pin It
contentmap_plugin

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • A Kovilji-Péterváradi rét szépsége

    A Kovilji-Péterváradi rét, TájGazda

    Újvidéktől mintegy 20 kilométerre délkeletre, a Duna bal oldalán húzódik a kaboli/kovilji-péterváradi rét. Mintegy 5000 hektáron nyújt életteret közel 170 madárfajtának,  50 féle halnak, értékes és ritka növényeknek,

     
  • A Mocsári béka az idei év kétéltűje

    A Mocsári béka az idei év kétéltűje, TájGazda

    A béka szót meghallva legtöbbünkben olyan tulajdonságok, jelzők fogalmazódnak meg, mint hogy csúf állat, csúszós, nyálkás bőrű, rücskös hátú és stb. Valóban a békák nem a földkerekség legszebb állati,

     
  • A bényi kéttornyú templom

    A bényi kéttornyú templom, Tájgazda

    Bény (szlovákul Bíňa) a Garam partján fekszik Esztergomtól 16 km-re, északnyugati irányban. Minden gond nélkül megközelíthető gépkocsival, illetve tömegközlekedési járművel – busszal és vonattal egyaránt.

     
  • Handmade by Edi

    Handmade by Edi, TájGazda

    Tóth Edina Felvidéken, Dunaszerdahelyen él és dolgozik, mint varrónő és divattervező. Elsősorban gyermekjátékokat és lakás kiegészítőket varr, termékeit Handmade by Edi néven értékesíti saját üzletében,

     
  • Kézzel festett csodák

    A mezőkaszonyi Zsell Diána már gyerekkora óta szeretett rajzolni és festeni. Az igazi hobbija azonban csak két évvel ezelőtt talált rá egy baráti

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére