Kolbászfesztivál-Békéscsaba, TájGazda

Debrecenben nem csak a pulykakakast, a kolbászt is szeretik... A csabai kolbászfesztivál az országban az egyik legkiválóbb terep arra, hogy az ember kitartóan és gyakorlatilag hiábavalóan keressen valakit

a tömegben. De ugyanez a terep kitűnő helyszíne a váratlan találkozásoknak is. Hiszen az ismerős megtalálásának illetve egy nem várt idegennel való találkozásnak ugyanannyi az esélye. Az idei fesztivál felnőtt gyúrós napján, szombaton, 2016. október 28-án édesapám emléke jött velem szembe.
Annyi téma hevert a sátrakban, hogy inkább már kerültem a rengeteg lehetőséget, mint sem belekapaszkodtam volna valamelyikbe is. Azonban egy talpig nemzeti színű lobogóba öltözött, nyakában piros-fehér Loki sálat viselő, idősebb úr annyira jókedvűen és őszintén táncolt egyedül a színpad előtt (Mokri Sámuel sátor), hogy meg kellett szólítanom:-
- Debrecenből jöttek? – tettem fel nem túl eredeti kérdésemet, mintegy megerősítést várva arra, hogy jó nagy betűkkel a melegítő felsője hátulján olvasható volt: DEBRECEN.
- Igen – mondta földöntúli mosollyal az arcán, és egy pillanatra sem kiesve a szerepéből, táncolt tovább.
- Először járnak nálunk?
- Nem, már nyolcadjára vagyunk itt a barátaimmal – és a szélső sor egyik asztalánál táncoló munkát végző társaira mutatott. Az a fiatalember, ott háttal nekünk, már elmúlt nyolcvan éves. Egészen pontosan nyolcvan éves és tizenkét napos – mondta Kovács Zoltán, a debreceni Globálift Kft. tulajdonosa. Idő- és táncközben bemutatkoztunk egymásnak.
- Jó Napot kívánok! – léptem oda a nyolcvanéves úrhoz. – Ferencz Rezső, újságíró vagyok, most hallottam, hogy Ön a napokban ünnepelte 80. születésnapját.
- Én ismertem egy Ferencz Rezsőt Debrecenben – válaszolta -, a KEVITERV igazgatója volt.
- Ő volt az édesapám, sajnos 39 évvel ezelőtt meghalt – válaszoltam.
- Tudom, hólyagrákja volt – mondta Diriczi Imre, akit munka és munka utáni kapcsolat is szorosan fűzött édesapámhoz. Jó volt találkozni az emlékével.

Pin It

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • A pékdinasztia egyidős a rendszerváltással

    Drucker pékség, TájGazda

    Isteni a cipókenyér! (Rita, Budapest) A mazsolás kalács mindenek felett! (Róbert K., Békéscsaba) a szöveg facebook ízű, de nem ott olvasható. Egy pesti lány és egy békéscsabai srác érezte fontosnak megosztani a világgal

     
  • Közösségépítés a hagyományőrzésben – és fordítva

    Közöségépítés a hagyományőrzésben – és fordítva, TájGazda

    Kárpátalján a Bereg-vidék egyik magyarlakta településén, Bótrágyon különleges módját találták meg a helyi hölgyek a közösségépítésnek és hagyományőrzésnek: kézimunkakört alapítottak,

     
  • A kulturális örökség példaképű átörökítője

    A kulturális örökség példaképű átörökítője

    Vajdaság szívében, a Tisza folyó bal partján fekszik Törökbecse, az a bánsági kisváros, amely jelentős kulturális örökséget hordoz. Ezeknek a történelmi helyeknek és értékeknek a feltárásával és átörökítésével

     
  • A vajdasági magyar ajkú egyetemisták otthona

    Európa kollégium

    Újvidéken 2015 szeptemberében nyitotta meg kapuit az Európa Kollégium azzal a céllal, hogy otthont nyújtson a tartományi székvárosban tanuló magyar anyanyelvű hallgatók számára.

     
  • A nőnap virága a kankalin

    A nőnap virága a kankalin, TájGazda

    Bár még csak februárban járunk és nem godnolunk a tavaszi virágágyásaink vagy az ablakban nevelhető virágok rendezgetésére, velünk szemben a virágkertésznek most van a legtöbb munkája.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére