Belépés

A bártfai városháza, TájGazda

Bártfa (szlovákul Bardejov) gyönyörű, kelet-szlovákiai város, az ország leggótikusabb települése. Neve a magyar bárd szóból ered – itt az egy ember által egy nap alatt bárddal kivágható erdőrészt jelenti.

A fa utótag erdőnek értendő.
Bártfát a lengyel cisztercita szerzetesek alapították a 12. században, majd az 1241-1242-es tatárjárás után német telepesek népesítették be. 1376-ban I. Lajos király szabad királyi város rangjára emelte, mi több, a 15. században a nyolc tárnoki város közé tartozott, Buda, Pest, Pozsony, Kassa és más nagyvárosok mellett.
1910-ben 6578 lakosából 2571 szlovák, 2179 magyar, 1617 német volt. Száz év alatt a helyi magyarság teljesen eltűnt, illetve beolvadt. 2010-ben 33 696 főből 28 334 szlováknak, 1093 ruszinnak, 800 romának, 257 ukránnak, 98 csehnek, 63 pedig lengyelnek vallotta magát.
A város messze földön híres volt vászonszövéséről, s élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn többek közt lengyelországi városokkal is. A 13. században husziták foglalták el, a 16. századra polgárai evangélikus hitre tértek.
A Világörökség védelme alatt álló Bártfa városfallal és bástyákkal körülvett központjában lévő főterén áll a városháza mindentől elkülönülve. Felvidék első reneszánsz épületeként 1505-1508-ban építette Alexander, Alexius és János mester. Theofil Stanzel, helyi festő nevéhez fűződik az ülésterem „Utolsó ítélet” c. falfestménye, valamint a homlokzati címerek. A külső falakat Grünwald Mátyás festette. A városháza egyik homlokzatán ott ékeskedik a magyar címer egy 16. századi óra alatt.
Az évszázadok során az épület számos felújításon esett át – a 17., 18., 19. században egyaránt. A 20. század elején egy tűzvész után teljesen felújították, s a Sáros Vármegye Múzeumát rendezték be termeiben. 1985-ben az épületet kulturális műemlékké nyilvánították. A napjainkban megtekinthető kiállítás részét képezi az ülésterem kazettás, festett mennyezete, a tanácsterem intarziás, reneszánsz ajtaja, a földszinten található, gótikus ajtó a festett címerrel, különböző berendezési tárgyak, egy eredeti pecsét 1453-ból, egy velencei üvegből készült serleg, Lőcsei Pál Kis Kálvária c. munkája, valamint különböző gótikus szobrok és céhes műtárgyak. A belépődíj összege 1 és 2 € között mozog, a múzeum nyitva tartása pedig a következő:

Október – április: kedd – vasárnap: 8.30 – 16.00
Május – szeptember: kedd – vasárnap: 8.30 – 16.30

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • Helytörténeti múzeum és skanzen Tiszafarkasfalván

    Helytörténeti múzeum és skanzen Tiszafarkasfalván, TájGazda

    A Farkasfalván található Tiszaháti Tájmúzeum a vidék legjelentősebb tájtörténeti múzeuma. Tájmúzeumként az egység 1970 óta működik, Bíró Andor (az akkori Határőr Kolhoz elnöke) kezdeményezésére.

     
  • Hazánk nagyvadjaként is nevezik

    Az őz, TájGazda

    A minap mentem bevásárolni. Szerencsére még időben megláttam őket és nem kellett hirtelen a fékre taposnom. Ketten voltak. Amilyen gyorsan előttem teremtek, olyan gyorsan tovább is szaladtak.

     
  • Ékszer kagylókból - Iluska ékszer

    Ékszer kagylókból - Iluska ékszer, TájGazda

    Talán nem meglepő, ha egy földrajz szakos tanárnő ásványékszer készítő is egyben. Én valahol mindig kutatom, fürkészem a kézművesek esetén, hogy amit csinálnak, ahhoz milyen kapcsolatuk, fűződésük van.

     
  • Három nemzedék egy színpadon

    Gyakran emlegetjük a mindennapokban, hogy egy fecske nem csinál nyarat, amikor olyasmiről van szó, amihez egymagunk kevesek vagyunk. De számtalan olyan esettel találkozhatunk,

     
  • A kulturális központtá alakult víztorony

    A Debreceni Nagyerdei Víztorony

    A nagyerdei víztornyot 1913-ban kezdték el építeni, amely 1000 m3 víz befogadására volt alkalmas. Az I. világháború idején a város vízellátási és csatornázási rendszer kialakítása megtorpant,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére