Ipolyság (szlovákul Šahy) felvidéki város, a Nyitrai kerület Lévai járásában, az Ipoly folyó jobb partján terül el. Közigazgatásilag hozzátartozik Tesmag és Pereszlény.

Lakossági összetétele a múlt évszázad során nagyban megváltozott. A II. világháború után Csehországba és Magyarországra telepítették a helyi magyarság jelentős részét. Az 1910-es népszámlálás során 4206 lakosából 4003 magyar, 122 szlovák volt. Pereszlényben 619, Tesmagon 731 ember élt, ebből összesen 8 szlovák, a többi magyar. 2011-ben 7624 lakójából 4410 vallotta magát magyarnak, 2959 szlováknak. Míg 1910-ben a település lakosságának 95%-a volt magyar, úgy száz évvel később már csupán 58%. Ez mindenképp rémisztő adatnak tekinthető.

Régészeti kutatások alapján kijelenthető, hogy területe már a kőkorszak idején lakott volt. A 907. július 4. és 7. közé tehető Pozsonyi csatával, melyben Árpád fejedelem vezette győzelemre népét, kezdetét vette a magyarság betelepülése a környező területekre.

Első írásos említése 1237-ből maradt fenn, „Saag” alakban említi egy oklevél, melyben IV. Béla birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak ajándékozta. A „ság” régi magyar szó, jelentése „domb”. A már említett év környékén épült a premontrei kanonokrend kolostora, a Hont-Pázmány nemzetségből származó Márton bán vezetésével. A bán – mivel nem volt örököse – vagyonát királyi engedéllyel a monostorra hagyta. A szerzetesek népszerűek voltak a lakosság körében, mivel kivették részüket az oktatásból és a betegek ápolásából is. Viszont nem igazán élhettek nyugalomban. A tatárjárás után alig álltak talpra, előbb Lévai Cseh László, cseh zsoldosok segítségével szállta meg a kolostort 1446-ban, majd Jan Jiskra (Giskra János) cseh-morva származású zsoldosvezér harcosaival foglalta el azt 1451-ben. Hunyadi János foglalta vissza.

A XVI. században a kolostort megerősítették, illetve várrá alakították. A török sereg 1550-ben nem tudta bevenni, 1552-ben azonban már sikerrel járt. Bő 40 évig ott is maradtak, 1595-ben szabadították fel. A XVI. század végén erődítéseit lebontották, csupán a kéttornyú templom és a kolostor maradt. II. Rákóczi Ferenc itt fogadta 1704-ben az erdélyi küldöttséget, mely fejedelemmé választásának hírét hozta.

1805-ben a kemencei megyeháza lángok martalékává vált, így Ipolyság lett a megye székhelyévé, s kezdetét vette igazi virágzása. Alig 120 évvel később e rangját azonban elvesztette, miután a trianoni békediktátummal Csehszlovákia része lett.

A kolostor maradványai ma is állnak, megtekinthetőek a kéttornyú római katolikus templom szomszédságában, melyet a korábbi helyén építettek a XVIII. század folyamán.

Pin It

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • Egyedi ékszerek Iluskától

    Iluska ékszerei, TájGazda

    Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona, Iluska, közel 5 évvel ezelőtt kezdett el ásványékszerek készítésével foglalkozni. Tulajdonképpen ajándékba kapta ezt a foglalatosságot:

     
  • Az udvardi Kálvária

    Az udvardi Kálvária, TájGazda

    Udvard (szlovák nevén Dvory nad Žitavou), mintegy 5000 főt számláló község Felvidéken, a Nyitrai kerületben, Érsekújvártól keletre, 9 km távolságra. 1462-től a trianoni békediktátumig

     
  • Pihe-puha mesehősök

    Lădaru-Baricz Hajnalka foltvarró, TájGazda

    Foltvarrással foglalkozik, ezen belül is „gyerekekre szakosodott” Lădaru-Baricz Hajnalka, aki a legkisebbek számára készíti alkotásait Gyergyószéken. Vidám, színes párnákra,

     
  • A borvizek királynőjének múltja és jelene

    Borszék Erdély egyik legszebb fekvésű fürdőhelye, 900 méterrel a tengerszint felett fekszik a Görgényi-Beszterce-Kelemen havasok találkozásánál.

     
  • A természetes antibiotikum - a ludasi fokhagyma

    Kertészeiről, állattenyésztőiről és gyümölcstermelőiről  ismert Ludas, melynek neve már 1335-ben megtalálható az írásokban. Az 1740-es években szegedi dohánykertészek települtek meg itt, akik 1750 körül

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére