Aranyosmarót (szlovákul Zlaté Moravce) felvidéki város, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásának székhelye, mely a Zsitva folyó partján terül el.

Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum előtt, az 1910-es népszámlálás során 3227 lakosából 2127 magyar, 941 szlovák és 147 német nemzetiségű volt. 2011-re ugyan szépen gyarapodott az összlakosság, a magyarság viszont ijesztően megfogyatkozott. 12 337 főből 11 714 vallotta magát szlováknak, s mindössze 71 magyarnak. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az 1920 utáni adatok közt egy nem létező népcsoportról is olvashatunk. Például az 1930-as népszámlálási adatok szerint 3536 lakosából 3075 csehszlovák volt, és 229 magyar. Eszerint 20 év alatt a semmiből előbukkant 3000 addig ismeretlen nemzetiségű ember, miközben eltűnt körülbelül 1900 magyar, 900 szlovák, s a népesség 300 fővel nőtt. Nem kell különösebb lángelmének lennünk, hogy meglássuk: az utóbbi három szám összege kiadja a csehszlovák lakosság számát. Érdekes, mire képes a politika, mire képesek a politikusok… s mit meg nem enged nekik a nép… Megfosztani az embert nemzeti hovatartozásától s egy újat ráerőszakolni igazán aljas tett.

Régészek szerint Aranyosmarót területe már a kőkorszakban lakott volt, először I. Géza király oklevele említi 1075-ben, „Maurod” alakban. Az árpádházi uralkodók idejében az itt lakó kunok aranyat mostak a Zsitva patak homokjából. A település a XIII. században már rendelkezett egy kis templommal, amely köré temetkeztek.

Egy 1386-os irat szerint a Forgách család Ghymes várához tartozott. Utánuk Paluska György jutott a birtokhoz, akinek leszármazottai egészen 1779-ig birtokolták azt, amikor is báró Paluska Keresztély utód nélkül elhalálozott. Az uradalomnak ekkor csaknem 4000 lakosa volt, s Aranyosmarótot városként tartották számon. A Paluska család kihalásával Migazzi Kristóf, bécsi származású bíboros érsek, illetve váci püspök jutott hozzá az uradalomhoz. 1785-ben ő építtette a ma is álló, műkincsekben bővelkedő katolikus templomot.

A napjainkban Migazzi-kastélyként számon tartott, szemet gyönyörködtető építményt 1630-ban építtette a Paluska család, reneszánsz stílusban. 1789-ben pedig az új tulajdonos Migazzi Kristóf alakította saját ízlése szerint, barokk-klasszicista jegyekkel tarkítva azt.

A kastély 1947 óta a Városi Múzeumnak ad helyet, ahol helytörténeti kiállítás várja a látogatókat minden hétköznap, reggel nyolctól délután négyig.

Címe: Andrej Hlinka tér 1 – Námestie Andreja Hlinku 1

Pin It

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • A mesterszakács ragaszkodik a Hargitához

    Hargita Kisvendéglő, TájGazda

    A Kisvendéglő a Hargitához első vendégkönyve míves, szép, hímzett kötésű. Jellemző, hogy nem a nyitás napján állították szolgálatba, hanem csak jóval később, öt esztendő elteltével,

     
  • Naprakész szaktudással a kárpátaljai gazdaságokért

    2012-ben alakult meg, azóta pedig több száz kárpátaljai magyar gazdának segít képzéseivel, szaktanácsaival a Pro Agricultura Carpatika Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány.

     
  • A szerémségi magyarság központja

    A szerémségi magyarság központja

    A nehéz gazdasági helyzetben egyre kevesebb a munkalehetőség a vajdasági településeken. Ezért sokan külföldre mennek, azonban Szerémségben van olyan helység is, ahonnan nem költöznek el a lakosok.

     
  • Katibags: egyedi, vagány, „nőcis”

    Kati bags, TájGazda

    Valakinek csak egyet-kettőt, másnak több tucatot is rejthet a szekrénye. Bárki bármit mondhat, mi nők szeretjük a táskákat. Egyesek a visszafogottabbat, mások a merészebbet. Gyűjtésüket nem lehet elég korán elkezdeni.

     
  • Kurultáj a Bugac-Pusztán

    Kurultáj a bugaci pusztán, TájGazda

    Több tízezer látogatója volt a Bugac-pusztai Kurultájnak, azaz az ősi magyar törzsi gyűlésnek. 12 országból 27 nemzet mutatta be a kultúráját, a hagyományait lovasbemutatókon, sportjátékokon

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére