Orom, a kanizsai község alig 130 éves észak-bácskai településének címere egyértelműen mezőgazdasági jelleget bizonyít: a pajzson látható szélmalom és a barázdákon nyugvó

eke a falu gazdasági fölemelkedésének alapjait jelképezi. A mai település helyén a 19. század végéig tanyák álltak. Csak a Szabadkát az oromi tanyákkal összekötő vasútvonal megépítésének befejeztével (1889), valamint az iskola felépítésével (1892-93) kezdett zárt településbe rendeződni a tanyavilág. Az 1800-as évek végén már felépült a még ma is álló szélmalom. Az újabb nemzedékek csak hallomásból ismerik őseik élet- és gazdálkodási módját, de hogy se a tárgyi, se a szellemi értékek, a népélet fontos részét képező szokások ne merüljenek feledésbe, arról a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a ZENGŐ Tájház gondoskodik. Orom múltat tisztelő embereinek ötlete alapján vetődött fel a település tárgyi emlékeinek összegyűjtése és a bemutatása, hogy azok ne csak egy-egy házat, szobát ékesítsenek, vagy a padlás rejtett zugában porosodjanak, hanem minden időben emlékeztessenek. Egy jellegzetes romos parasztház újjáépítésével így készült el 2010-ben a Tájház, és amikor megkezdődött a régi használati eszközök és tárgyak begyűjtése, majd azok rendszerezése és illő helyre kerülése, nem várt gazdag gyűjtemény alakult ki. Mint Szarvas Erzsébet, a Tájház egyik gondnoka mondja: "Ha már az 1970-es években, a korszerűnek mondott életmód és gazdálkodás beköszöntével értéket láttunk volna a régi bútorokban, a használati tárgyakban, a ruhadarabokban, a paraszti gazdálkodás eszközeiben, nem pedig feleslges holmiként tekintettünk volna valamennyire, sokkal gazdagabb lenne gyűjteményünk és a gazdálkodási eszközökből akár külön mezőgazdasági múzeumot is szervezhettünk volna. Eltüntek a ráfos kocsik, a lóvontatású ekék, a kalmárrosták, a vetőgépek, a cséplőgépek, az azokat vontató "tüzes masinák. Csak néhány sárguló fénykép őrzi annak a kornak az emlékét. Az igaz ugyan, hogy nagyon sokan megőriztük a régi népélet egy-egy tárgyi emlékét, de úgy érzem, hogy a szervezett gyűjtés és azoknak a Tájházba "mentése" az utolsó pillanatban történt. A szobákat az emlékezet alapján rendeztük be, bár a régi paraszti világban sokkal szerényebb volt egy-egy szoba vagy konyha berendezése, ott minden tárgynak, ruhadarabnak megvolt a maga rendeltetése. Nézzük csak a fölvetett ágyon sorakozó párnákat, a slingelt párnavégeket, amelyeket stafírungba készített az eladó sorba kerülő lány, illetve annak édesanyja. Vagy a kamra polcain sorakozó csuprok, köcsögök és más agyagedények sorát, ahol a mázasfazék is helyet kapott. Ez a vidék állattenyésztéséről is ismert volt, amit a tej-feldolgozás eszközei is megerősítenek. A szeparátort és a köpülőt aligha ismerik a mai fiatalok. Aki rövid időutazásra vágyik a múltba, a tájházunk gazdag gyűjteménye feledhetetlen élményben részesíti."

Az oromi Tájház belső részéből nem hiányzik a mestergerendás szoba, vagy a búboskemence. Hosszadalmas lenne felsorolni a használati tárgyakat, a textíliákat, valamennyi bútort, látni kell azokat, tisztelettel megsímogatni, mint teszik is a Tájház látogatói. A legrégebbi bútor egy 1914-ből származó, hozományba kapott szekrény. A tulipános láda, minden valószínűség szerint komáromi láda, melyből nem hiányzik a titkos rekesszel ellátott "ládafia", de a régi bútordarabok között van  az almáriom meg a katonaláda is. Külön figyelmet érdemelnek a szentképek, amelyek rendszerint nászajánkékként kerültek egy-egy házba. A faluban csak 1972-ben épült fel a templom, egy-egy család éltében meghatározó volt a vallás, amit az asztalon és az almáriomon álló feszület, valamint a falra akasztott szenteltvíz-tartó és a rajta nyugvó rózsafűzér is megerősít.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Dévaványa-Réhely: élet a semmi közepén

    Dévaványa-Réhely, TájGazda

    A dévaványai-ecsegi puszták természetvédelmi terület nagysága 12 800 hektár Zömében gyep, ősgyep művelési ágú területek 90%-a visszavásárlás útján került az állam tulajdonába.

     
  • Az értéket meg kell menteni

    "Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát..." ...figyelmeztet Templom és iskola című versében Reményik Sándor a megmaradás két tartóoszlopának, a töretlen hitnek és a tudásnak a megőrzésére.

     
  • Kézműves papucsok

    Kézműves papucsok, TájGazda

    Ritka és egyedi foglalkozás a cipész szakma, de ezen belül a kézműves papucskészítés még ritkább mesterség. Vajdaságban, a Tisza melléken, pontosabban Adán él Szalma Sándor mester, aki a néptáncos cipők

     
  • Feldolgozásból kézműves sör

    Vajdaságban a fiatal mezőgazdasági termelők egyre inkább a primer termék feldolgozása felé hajlanak, hiszen a hozzáadott értékkel és a félkész- vagy késztermékkel könnyebben tudnak piacra jutni

     
  • Nemezelés – Egy ősi technika feltámadása

    Nemezelés – Egy ősi technika feltámadása, TájGazda

    Anda Erika, Érsekújvárban él, villamosmérnöki végzettséggel rendelkezik, viszont jelenleg autista fia gondozójaként otthon tevékenykedik. Mikor van egy kis szabadideje, legszívesebben nemezeléssel foglalkozik

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére